Beszámoló a 2002. szeptember 11-i, délelőtti megemlékezésről New Yorkból.

A "gödör" - ahogy a hét emeletnyi mélységű lyukat hívják - tiszta és rendezett. Már nem szörnyű, kaotikus romhalmaz.

A közepén nagy kör van: ez a "tisztelet köre". A családtagok lemennek a gödörbe vezető hosszú lejárón. Rózsaszálakat helyeznek a kis rekeszekbe. Némelyikük a nyakában lévő virágfüzért a kör közepébe dobja. Mások a kör közepéből port markolnak fel, és üvegcsékbe, dobozokba, zacskóba töltik: így emlékeznek szeretteikre, akiket nem adatott meg még egyszer, utoljára látni. Az áldozatok egy részét sohasem találták meg.

A családtagok először lehetnek ilyen közel ahhoz a helyhez, ahol hozzátartozóikat elveszítették: eddig csak a dolgozók mehettek a Ground Zero közelébe.

Sokan szeretteik képét a pólójukra nyomtatatták. A kislány ugyanolyan sötétkék, FDNY (New York-i Tűzoltóság) feliratú pólót visel mint elhunyt hozzátartozója. Egy kisfiú tűzoltó apukája ünnepi fehér kalapjával ment le a gödörhöz.

A fájdalom látszik az arcokon. Van, aki letérdel, sír és imádkozik.

Az egyik csoportban az elhunyt felesége, két kisfia, unokaöccse, nővére és sógora. A kérdésre, hogy miért volt az apukájuk jó ember, a 6-7 éves fiúk azt mondják: "játszott velünk, baseball meccsekre vitt minket, kedves volt, sok mindent vett és szeretett minket". Apjuk maradványait egy hónapja találták meg.

A New Jersey-i apa házuk kertjében "anyu fát" ültetett két gyermekének, hogy könnyebben megbirkózzanak anyjuk halálával. Felesége magas sarkú cipőjét is a szekrényben hagyta, hogy a kislány éppúgy felpróbálhassa őket, mint amikor anyja élt.

Édesapjukat gyászolják a fekete öltönyös kisfiúk. Az idősebb levelet írt neki: "Drága Apu! Szeptember 11-én haltál meg. Te voltál a legjobb férj, és a legjobb apa..." - így kezdődik a levél. Nővérük - édesapjuk tiszteletére és emlékére - az olimpiai lánggal futott.

Skót dudások nyitották meg a megemlékezést: a tűzoltók vagy rendőrök temetésén hallatszanak a dudák hangjai.

Ezrek állnak némán. Sokan képeket vagy üzeneteket emelnek a magasba. Vagy a pólójukon hordják az üzeneteket. A fiatal férfi üzenete csak ennyi: "Hiányzol, Tootie".

A rendőrök jelvényét fekete kokárda fedi.

A 2823 nevet rokonok, barátok, politikusok, rendőrök, tűzoltók, híres és köznapi emberek olvasták fel. Az ABC csatorna az áldozatok képeit sugározza: így a nevek mellé arcokat lehet társítani.

A nevek felolvasása után megszólalnak a trombiták. Újra csend honol. Majd a Függetlenségi Nyilatkozatból olvasnak fel, megerősítendő, hogy a függetlenség és a szabadság utáni vágy változatlan. A hivatalos megemlékezést a himnusz zárja.

Hatalmas zászló függ a gödör mellett azon az épületen, amelyik nem omlott össze. A zászlók a jelenlévők kezében is ott vannak. Akárcsak a kokárdákon, jelvényeken, nyakkendőkön... A gödör körüli kerítésen is zászlók vannak. Továbbá fényképek, üzenetek és virágok borítják.

A gödör mellett nagy felirat: Sohasem felejtjük el.

A gödörben két csoportot alkotnak a jelenlévők, ott, ahol az összeomló tornyok mély nyoma ma is látszik. A WTC ikertornyainak összeomlását csupán öten élték túl.